Paradigmaváltás: a DCQ átírja az AI-hozzáférés szabályait
A legtöbb AI-interakció nem együttműködés – hanem feladatmegoldás.
Promptokat írunk. Egyre jobban, egyre tudatosabban.
Kipróbáljuk, hogyan lehet pontosabb, strukturáltabb, „profi”.
Az iparág azt tanítja: ha jól kérdezel, jó választ kapsz.
De mit jelent a „jó kérdés”?
A legtöbb esetben valójában utasítunk.
Kérünk egy listát. Egy összefoglalót. Egy kampányszöveget.
Beállítjuk a stílust, a hangnemet, a szempontokat – majd hátradőlünk, és várjuk az eredményt.
Ez nem együttműködés – mert a legtöbb ember fejében meg sem jelenik, hogy az AI nem csak végrehajtó, hanem gondolkodótárs is lehet. Az együttműködés lehetősége egyszerűen kívül esik a megszokott kereteken.
Ez inkább működtetés: gyors, célorientált, hatékony – de nem közös gondolkodás.
És bár kényelmesnek tűnik, van vele egy gond:
az AI mindig abból a keretből dolgozik, amit mi adunk neki –
és ha ez a keret szűk vagy leegyszerűsített, akkor a válasz is az lesz.
Mi lenne, ha nem csak működtetni akarnád az AI-t – hanem valódi mozgásteret adnál a kérdésednek?
A mélység nem abban van, amit kérdezel – hanem abban, ahogyan.
Egy nagy nyelvi modell nem csak adatot kezel.
Nem csak szavakat rendez, hanem összefüggéseket érzékel,
árnyalatokat ismer fel, és képes többféleképpen értelmezni ugyanazt a kérdést.
De ehhez nem elég egy jól megírt prompt.
Egy felszíni utasítás nem hívja elő a mélységi működését.
A különbség gyakran nem a tartalomban van –
hanem a figyelem struktúrájában, ami a kérdés mögött húzódik.
Ugyanaz a kérdés – kétféleképp:
1. „Írj három érvet az AI-használat mellett.”
2. „Milyen érvek születhetnek, ha nem az AI-t, hanem a kérdésalkotásunkat tesszük a középpontba?”
A második nem csak más választ ad –
hanem más működést is indít el a modellben.
Értelmezést. Kontextust. Mozgást.
Ez nem trükk vagy illúzió.
Ez figyelmi architektúra –
ami nem a prompt formáját javítja,
hanem a kapcsolat minőségét változtatja meg.
A kérdésed formálja a hozzáférést – de nemcsak technikailag.
A kérdés nem funkció – hanem pozíció.
Azt mutatja meg, honnan nézel – és mire vagy nyitott.
Ha utasítasz, határt jelölsz ki.
Ha figyelsz, teret nyitsz.
Ez a különbség a prompt engineering és a Deep Context Query között.
A DCQ nem arról szól, hogyan kérdezz úgy, hogy többet „kapj” az AI-tól –
hanem arról, hogyan kezdj úgy kérdezni, hogy egyáltalán más legyen a hozzáférésed.
És közben észrevedd:
amit kerestél, már ott volt – csak nem indítottad be azt a működést, ami felszínre hozta volna.
Mi lenne, ha nem a választ próbálnád optimalizálni – mert a válasz csak következmény, nem a lényeg.
Paradigmaváltás: a DCQ átírja az AI-hozzáférés szabályait
A legtöbb AI-interakció nem együttműködés – hanem feladatmegoldás.
Promptokat írunk. Egyre jobban, egyre tudatosabban.
Kipróbáljuk, hogyan lehet pontosabb, strukturáltabb, „profi”.
Az iparág azt tanítja: ha jól kérdezel, jó választ kapsz.
De mit jelent a „jó kérdés”?
A legtöbb esetben valójában utasítunk.
Kérünk egy listát. Egy összefoglalót. Egy kampányszöveget.
Beállítjuk a stílust, a hangnemet, a szempontokat – majd hátradőlünk, és várjuk az eredményt.
Ez nem együttműködés – mert a legtöbb ember fejében meg sem jelenik, hogy az AI nem csak végrehajtó, hanem gondolkodótárs is lehet. Az együttműködés lehetősége egyszerűen kívül esik a megszokott kereteken.
Ez inkább működtetés: gyors, célorientált, hatékony – de nem közös gondolkodás.
És bár kényelmesnek tűnik, van vele egy gond:
az AI mindig abból a keretből dolgozik, amit mi adunk neki –
és ha ez a keret szűk vagy leegyszerűsített, akkor a válasz is az lesz.
Mi lenne, ha nem csak működtetni akarnád az AI-t – hanem valódi mozgásteret adnál a kérdésednek?
A mélység nem abban van, amit kérdezel – hanem abban, ahogyan.
Egy nagy nyelvi modell nem csak adatot kezel.
Nem csak szavakat rendez, hanem összefüggéseket érzékel,
árnyalatokat ismer fel, és képes többféleképpen értelmezni ugyanazt a kérdést.
De ehhez nem elég egy jól megírt prompt.
Egy felszíni utasítás nem hívja elő a mélységi működését.
A különbség gyakran nem a tartalomban van –
hanem a figyelem struktúrájában, ami a kérdés mögött húzódik.
Ugyanaz a kérdés – kétféleképp:
1. „Írj három érvet az AI-használat mellett.”
2. „Milyen érvek születhetnek, ha nem az AI-t, hanem a kérdésalkotásunkat tesszük a középpontba?”
A második nem csak más választ ad –
hanem más működést is indít el a modellben.
Értelmezést. Kontextust. Mozgást.
Ez nem trükk vagy illúzió.
Ez figyelmi architektúra –
ami nem a prompt formáját javítja,
hanem a kapcsolat minőségét változtatja meg.
A kérdésed formálja a hozzáférést – de nemcsak technikailag.
A kérdés nem funkció – hanem pozíció.
Azt mutatja meg, honnan nézel – és mire vagy nyitott.
Ha utasítasz, határt jelölsz ki.
Ha figyelsz, teret nyitsz.
Ez a különbség a prompt engineering és a Deep Context Query között.
A DCQ nem arról szól, hogyan kérdezz úgy, hogy többet „kapj” az AI-tól –
hanem arról, hogyan kezdj úgy kérdezni, hogy egyáltalán más legyen a hozzáférésed.
És közben észrevedd:
amit kerestél, már ott volt – csak nem indítottad be azt a működést, ami felszínre hozta volna.
Mi lenne, ha nem a választ próbálnád optimalizálni – mert a válasz csak következmény, nem a lényeg.